Irány Afrika! - Géza tollából

Irány Afrika!

"...de szóba sem jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika..." ezt dudorászva gördültünk rá a kompra. Különben a zene nagyon jó, SZTomi gondoskodik a zenéről: 7GByte MP3, és köztük a legnagyobb slágerek: Modern Talking, CC Catch, Samanta Fox és a többi autós sláger (Porsche szerelem száguldás).
Persze most arról kellene pár szóban megemlékeznem, hogy versenyautónk legszemélyesebb belső motoralkatrészei napvilágra kerültek, (például: hajtókar), amiket normál körülmények között igen ritkán láthatunk. Most Afrikában, az út mellett simán kézbe vehettük és rácsodálkozhattunk: -Nahát, így működik az Otto-motor? ...és tényleg ez a kicsi hajtókar mozog a dugattyúban és hajtja a főtengelyt, szinte hihetetlen!

De kronológiai sorrendben ez egy későbbi történés és ne ugorjunk a dolgok elébe.

Egyébként a csapat pozitív hozzáállásáról hadd előlegezzek meg pár gondolatot: Minden reggel az aktuálisan tegnapelőtti összesített pontszámok alapján rajtolnak az autók. Mi tegnap (01.22.) 4.5.helyen álltunk (BBT2, BBT1 sorrendben) ma reggel pedig már 3. és 4. helyről rajtolhattunk (volna), mert minden nap egy helyezést lépünk előre, és ez nem is tudom hova vezet, a hátralévő 6 versenynapot számolva. Ugyanakkor a többi csapatnak nagy örömet szereztünk, mikor a hatodik helyezettek megtudták, hogy valójában ötödikek (és így tovább), és hiába keresnék a 070-es rajtszámot, mert csak kézi erővel tudnánk áttolni a rajtvonalon (és sajnos erős visszaesés várható 070-es rajtszám vonatkozásában, de nem adjuk fel, szerzünk egy motort, vagy egy kocsit valahonnan és folytatjuk!)
Óvatosan és szerényen Robi (BBT2 csapatkapitánya) csak úgy nyilatkozott az RTL riporterének (01.23.), hogy szeretnénk elért helyezésünket megtartani. Ez a kijelentése rendkívül hízelgő BBT1-re nézve, ti. a mi autónk már külön kategóriában versenyez, ugyanakkor megdöbbentő, de igaz, hogy ma hajnalban eljutott (elsőként a mezőnyből) a célba: Agadirba. Aki követte a pozíciókat láthatta, hogy az eddigi szoros, szinte egymáshoz simuló háromszögecskék szétváltak. BBT1 szemfüles és ravasz módon észrevette, hogy van egy ügyes levágási lehetőség, és egyenesen a célba jutott, így szerezve meg az abszolút első helyezést, igaz, az utolsó két mozgásnapot (01.22, 01.23) már tréler-en teljesítette.
...de ne ugorjunk ennyire előre. Ha valaki még nem értesült a nagy hírről, átkeltünk Afrikába. De nem is ez a nagy újság, hanem az, hogy a tenger alatt. Biztos észrevettétek, elfogyott a jel a kikötőben: na akkor buktunk le nagylevegővel a víz alá és Nador-ban jöttünk fel újra. A kompot úgy kell elképzelni, hogy 8 emelete van. Ebből a két legfelső: fedélzet, 5., 6. emeleten étterem, bár, közösségi terek, az autók a 0. és az 1. szinten laktak, a két legalsó szint pedig már a tenger alatt a -1, -2 szinten voltak találhatók. A mi luxuskabinjaink a -2-on helyezkedtek el, képtelenség volt megtalálni. Mi azon tanakodtunk, hogy vajon franciaerkélyes szobánk lesz, vagy sima ablakos. Hát ablaktalan lett, hangulatos neonlámpával, két, emeltes vasággyal, felülési lehetőség nélkül, távoli altató monoton motorzúgással. Ebből a sokkoló élményből menekültünk fel a bárba, sörök melletti búslakodásra.
Búsultunk, csak búsultunk, közben páran elálmosodtak éjjel 1 óra - 2 óra felé, és jelezték a többieknek, hogy lassan nyugovóra térnek. "Menjetek csak!" - mondtuk kicsit viccesen, hiszen biztosak voltunk benne, hogy negyed óra - (aki már álmosabb volt) fél óra múlva újra ott lesz a bárban, és jelenti, hogy ne haragudjunk de nem talája a kabint. LTomi is így járt, de miért is haragudtunk volna, gyere, akkor igyál meg még egy sört, és majd újra nekiugrasz a kihívásnak...
A kompon átvirrasztott éjszaka után jutottunk oda, hogy három nap alatt már több, mint 8 órát aludtunk (összesítve). Összességében visszaköszönnek a középiskolai táborok, amikor az osztályfőnökünk megnyugtatta a kedves szülőket, hogy ne izguljanak, mert a fiúk rendszeresen étkeznek, egyik nap reggeli, másik nap ebéd, harmadik nap vacsora, mindemellett sokat alszanak.

Reggel vidáman léptünk Afrika földjére. Mindenki igyekszik helytállni minden feladatban. Forgó rendszerben valaki vezet, valaki navigál, valaki fényképez, valaki feladatot old meg. A hátsó sor a túrista osztály, onnan nem szabad belebeszélni az elől ülő nagyok dolgába. Hátul lehet bóbiskolni, tájképeket készíteni, telefonálni és élménybeszámolót írni.
SZTomi szerénytelenség nélkül megállapította magáról, hogy fejlődőképes és egyre ügyesebben navigál. Ami egyébként igaz is, mert a második afrikai versenynapunkon már egyszer sem aludt el navigálás közben. Az első afrikai szakaszon még lebólintotta egyszer-egyszer a GPS-t, de hozzá kell tennem, hogy éjjel 1 és 2 között. El is tévedtünk: a széles betonút hirtelen véget ért, és egy 20 sávos keresztbarázdás por autópályában folytatódott, első afrikai szálláshelyünk felé. Itt megértettük milyen zavaró az ezer nyom, ami jó eséllyel valahol újra találkozik, (vagy nem). Megérkeztünk, negyed három, de jó hogy itt vagyunk a táborhelyen a Bivouac-ban, Merzougában. Másnap homok, igazi szaharai homok, finom és úgy folyik, mint a víz. A közeli faluban sportszerkölcsönzési lehetőség: síléc, snow board. A dűnéken nem könnyű egy 3,5 tonnás járgánnyal közlekedni, és lám elakadtunk, a gumi lefordult a felniről, kerékcsere. Felkészültségünkről annyit, hogy kerékkulcs, kompresszor nem volt nálunk, mert a másik autóba pakoltuk. Emelőnk volt, de csak felfelé tudtuk emelni az autót, mert még sosem próbáltuk, és lefelé végül kiástuk lapáttal a homokot az emelő alól, és ezzel a trükkel tettük vissza a földre. Az egyszerűség kedvért a rossz kereket felkötöttük a platóra és gyerünk, mert idő van. (Amit eddig elhagytunk: természetesen a pótkerék, a hátsó rendszámtábla, és a rendszeresen kinyíló hátsó ajtó miatt: víz, pálinka, termosz, pár személyes tárggyal kiegészítve, lassan elpotyogtatva.) Kerékszerelés közben vészjelzéseket adtunk le BBT2-nek CB- rádión: „Brékó, brékó, Robi, Dunci, Sümegi hallotok? SOS.” Ők ugyan hallottak minket, de mi már nem hallottuk a választ és gondolták, csak buli van a fedélzeten, hát továbbgurultak. Guide-ot fogadtunk, ő csak Mr. Dessert-nek hívatta magát és egy tükör radial gumikkal szerelt Defenderrel úgy futott a homokon, mint a sivatagi homokbogár. Euro mellett szolgálataiért sört kért tőlünk estére. A sört itt csak sötétben szabad inni, mert Allah már nem látja. Lett is sör estére (Allah megkerülve): BBT2 ki akarta engesztelni BBT1-et és beállítottak egy karton csempészáruval (nem hasis, bár az volt a boltos következő kérdése) de 24 doboz sörrel: Stork Biere de Luxe (helyi termék, nem is értem, Allah a sörgyárba se lát be?). A sör itt kincset ér, és ennek megfelelően aranyáron mérik (1000Ft-ról lealkudva 750-re, 33 cl!), de szükség volt rá, mert BBT1 nehezen felejt. A sör mellé még Sümegi-Dunci szakácspáros elkészítette minden idők legfinomabb és ínycsiklandozóbb illatú paprikás-krumpliját, ami az utolsó pillanatban lefordult a főzőről és a homokban végezte. Itt egyébként is mindent beborít a homok, és ezt is csak a sivatag térhódításának látványos példájaként éltük meg. (Azóta komoly feladat a lábos fülének folyamatos fogása, erre egy embert mindig ráállítunk, felelős: Dunci, aki másodállásban BBT2 fő-főnavigátora és CB-se.) Sebaj, elő a gyíkhús, (alias különleges vagdalt, bár többek szerint a tavaszi még finomabb) és mellé a legendás sertés-, marha-májkrém konzervdobozban, plusz a kötelező helyi gyomorfertőtlenítés: pálinka, szigorúan ásványvizes palackban.

Marokkóban hihetetlen tájakon járunk, itt minden megtalálható, amit az ember elképzel Afrikáról.
A gyerekek a föld alól bújnak ki, bárhol állunk meg egy pillanatra. Egy alkalommal a többiek harsányan röhögtek az autóban, amikor kiszálltam és így szóltam a hirtelen összesereglett gyermeknéphez ékes magyar nyelven (a francia sehogy nem megy, valahogy nem jött vissza, hiába bíztam úgy benne):
"Tessék gyerekek, osszátok el!" és odaadtam egy nagy marok cukorkát. Húszan állhattak ott, az első zsebre vágta, és újra 40 kéz meredt felém: Monsieur!

Mindemellett a verseny áthatja minden percünket: Ákos szerint, ha egy laza versenytempót megyünk, akkor jók vagyunk...
Egyébként jól vagyunk.
(jók vagyunk)
Mindenkinek puszi: Géza (BBT1-2)

(A 070-es rajtszámot pedig megoldjuk valahogy, és megint szép lesz, addig a 059-es BBT2-t tartjuk versenyben, ma reggel (01.24.) már a második helyről rajtolhat! WE SOLVE IT, ahogy az angol mondja...még frissebb hír, hogy estére szereztünk egy Pajero-t és holnap (01.25-én hétfőn) egy legenda újjáéled, a 070-es csapat begurul megint a napi rajtra, friss arab rendszámmal…)