Itt BBT1 - Géza tollából

Legfrissebb híreink, hogy BBT1 feléledt. Végül a Mitshubishi Motors vásárolta meg a legendás csapatot; és a Pajero begördült a rajtvonalhoz. Harmadik napja állunk újra versenyben. 01.25-én reggel kihirdették, hogy a 070-es rajtszám újra versenyez. Régi pontjaink feléledtek és kihajtottunk az Atlanti óceán partjára. Mesés látvány és mi nekiengedtük a gépet a parti homoknak, egyszer-egyszer belógatva a bal gumikat a vízbe, (délről mentünk északnak). Ez így szuper, mint ahogy az is, hogy 10 perc örömautózás után ráhajtottunk az egyetlen kőre az egész nyugati parti homokban. Defekt. OK, akkor emelő, kerékkulcs, pótkerék. Ott álltunk az apályban, vártuk a dagályt és szomorúan állapítottuk meg, hogy se emelő, se kerékkulcs. Ez kimaradt az autó kötelező tartozékai közül (miért is ellenőriztük volna, mikor átvettük az autót, hiszen ez egy túrán csak egyszer fordulhat elő).  Az óceán csodás, a hullámverés impozáns, de sajnos BBT1 a 070-es rajtszámmal kicsit újra elkeseredett.

Biztos jön erre valaki, akinél van emelő és kulcs - biztattuk egymást, maximum egy pár pontot kihagyunk. És képzeljétek el: nem telt el 10 perc (épp csak arra volt időnk, hogy pár fotót készítsünk) és több autó is segítségünkre sietett (köszönjük még egyszer mindenkinek) és olyan megdöbbentő élményben volt részünk, hogy hirtelen valaki előhúzott egy bontatlan gyári csomagolású krokodil-emelőt. Fantasztikus, hogy mások mire nem gondolnak...

 

Következő napi sztorink (01.26), hogy elugrottunk Agadirba megnézni milyen is a cél. 800 km-t autókáztunk és éjjel 11 után értünk vissza az esti táborba. Végig szólt a Queen, Playmobil, Samanta Fox (ha szabad e három előadót egy lapon említeni). Agadir gyönyörű, pálmafák, elegáns hotelek, stb, olyan, mint a Francia riviéra. Kerestük régi autónkat valami belső udvaron, stb.

Á dehogy; a Hotel főbejárata előtt ott áll a tréler, rajta ütött-kopott Nissanunk, alatta olajtócsa. Megragadó látvány (megkönnyeztük): hát itt áll a mi kis gépünk csöndesen, szerényen a célban. És akkor szóltunk a portán, hogy ne ijedjenek meg, de szerelni fogunk és ott azon nyomban elkezdtük lerabolni az autót: leszereltünk mindent, ami használható, LTomival kiszereltük a lengéscsillapítókat, a csomagtartóból a tartalék alkatrészeket. Jó, ha van egy kis szervizháttér, alkatrészbázissal. Miután kiloptunk mindent, visszaindultunk. De nem hagytuk ki a Mc Donalds éttermet, ahol "Éljen Amerika" felkiáltással, két pofával tömtük magunkba a Hamburgert.

A szervizkamion visszaért. Mikor átadtuk a fiúknak a lengéscsillapítókat, csak ennyit mondtunk: - De erre most már vigyázzatok, látjátok, mi vigyáztunk rá...

 

Még este fél tizenkettőkor beszereltük. Na, ez is megvan...

 

BBT1 segít....

(ez barátok közt is legalább egy karton sör)

GGeza