Afrika vége felé - Géza tollából

Sajnos a Mitsubishi Motors 070-es rajtszámú csapata gumiproblémák miatt nem hozza a várt eredményt.

(Magunk között szólva: bénázik.) A laza versenytempó annyit jelent, hogy 2-es sebesség és alapjárat, (abban a pillanatban mikor lekanyarodunk aszfaltcsíkról). Semmitől nem rettegünk jobban, mint az offroad szakaszoktól. 1mm-es barázdamélységgel autózgatunk a kősivatagban. Aszfalt (és abból is a jobb minőség), ami miatt több száz km-es kerülőket is megteszünk. Például az imént egy sziklás átkeléstől annyira megrettentünk, hogy 10 km-t visszakoztunk a betonig és ott egy laza Budapest-Debrecen távolságot kerültünk. (Minden távolságot ebben a Budapest-Debrecenben mérünk, mint egység).

Egyébként a We solve it team iránt nagy a bizalom más csapatok részéről is. Egyik testvércsapatunk, a 016-os rajtszámú Component úgy kérdezte meg, hogy merre jár a 059-es BBT2 (BudapestBamakoTeam2), hogy  "...tudjátok, az az autótok, amelyik még nem robbant le..."

Összességében elmondható az egész mezőnyről, hogy hullanak az autók, a technika megadja magát, nehéz ez a köves terep, szétrázza a gépeket.

Este gyönyörű helyen szálltunk meg (szerda este) egy tengerparti halász-kikötő városkában. A 070-es rajtszámú (lassan spirit kategóriás csapat) feladata volt, hogy vegyen birkahúst valami útszéli guszta hentesnél, legyen mit megsütni estére. A 059-es csapat közben lezsírozta, hogy a hotel konyhájában Sümegi elkészítheti a húst: fűszerezés, sütés, stb.. (Előre nem tudtuk, hogy lesz helyünk a szállón, eredetileg sátrazásban gondolkoztunk és gázsütőben.) A konyha teljes felszereléssel, személyzettel Sümegi keze alá dolgozott. Fenséges falatokat ettünk és az étterem ablakából megdöbbentő kilátás nyílt a hullámzó óceánra. A birkahús maradékát próbáltuk népszerűsíteni a környező asztaloknál, de a szomszéd vendégasztalok részéről némi húzódozás volt érezhető. Sümegi ezt így kommentálta: „De bizalmatlan vagy, barátom...” (Mi az asztal végén már csak úgy hallottuk: "De bizalmatlan vagy (és egy másik b-betűs kötőszó)”.

Hogy este miről álmodtunk? Természetesen otthoni szeretteinkről. Konkrétabban: Dunci arról, hogy egy pontot kihagytak és vissza kellett menni 10 km-t. (Kiverte a víz.), SZTomi egy kő miatt ült fel éjszaka közepén az ágyban, miszerint ráhajtottunk és nagy döcc, nekem olyan rémálmaim voltak, hogy otthon az irodában két határidő összecsúszott...

 

Én mondtam, hogy „itt nem szabad húst venni...”

Többiek szerint: „de ha jól megsütjük?”

Süssétek meg!

Géza